Alsóvégtag amputáció után

Az amputációt követő időszakban a csonk gyógyulása és annak felkészítése a terhelésre jelentik a legfontosabb feladatot ahhoz, hogy utána képes legyen a művégtagot viselni és megfelelően használni. A kórházban a rehabilitációs team folyamatosan figyeli és ellenőrzi a gyógyulás folyamatát, segítenek a csonk napi ápolásában. A sebkezelésen kívül többek között ödéma elleni és kompressziós terápiát fognak végezni, továbbá csökkentik a bőr érzékenységét, ellátják a hegesedő sebet stb.

Szinte minden páciens érzett már fantomfájdalmat, olyan fájdalmat, mintha a már amputált végtagja fájna. Szakértők szerint az amputáción átesett páciensek akár 70%-ánál is előfordulhat fantomfájdalom, amely a legtöbb esetben átmeneti jelenség. Az érintettek számára a fájdalom elhúzódása pszichésen nagyon megterhelő. Ma már számos kezelési lehetőség rendelkezésre áll. Mindenképpen beszéljen a fájdalomról kezelőorvosával, gyógytornászával vagy ortopédiai műszerészével.

Amputáció után különböző okokból is jelentkezhet fájdalom a csonkban. Fontos megkülönböztetni a csonk fájdalmát és a fantomfájdalmat, ugyanis eltérő a kezelési módjuk.
Mindkét fájdalomtípusra többféle terápiás módszer létezik. Fantomfájdalom esetén javasolt a különféle kezelési módszereket kombináltan alkalmazni. Nincs ugyanis olyan standard terápia, amely minden érintettnek eredményes lenne. Ráadásul számos terápia csak hosszú távon képes működni, és az érintett személy aktív közreműködése szükséges hozzá. Sok türelemre és kitartásra van szükség. Mindenképpen beszéljen kezelőorvosával, gyógytornászával vagy ortopédiai műszerészével. Az alábbi módszerek az amputáció utáni fantomfájdalom lehetséges kezelési módjai, melyek kiegészítik egymást:
• Tükörterápia: egy vagy több tükör előtt ülve a páciens ép lába tükröződik. Ilyenkor a hiányzó végtag helyén az ép láb tükröződését látja a páciens. A fantomvégtagnak nevezett tükörképet tudatosan mozgathatja a páciens oly módon, hogy valójában az ép végtagját mozgatja, és ez hatással van az érzékeire. A terápia lehetővé teszi, hogy az ép végtag mozgatásával a görcsös és fájdalmas fantomvégtag is képes legyen ellazulni azáltal, hogy áthelyezzük egy kényelmesebb, fájdalommentes helyzetbe. Hasonló eredmények érhetők el fényképek nézegetésével (lateralizációs tréning). Ezzel a jobb/bal memória gyakorolható.
• Szenzomotoros terápia: a csonk különböző anyagokkal történő masszírozása, simogatása stimulálja az idegeket a bőrön keresztül. Ezzel tudatosítható a bőr érzékelés. Szóba jöhet még az ultrahangos kezelés, a hőterápia és az elektroterápia is.
• Protézis vagy liner viselése: számos páciensnél enyhül a fájdalom, ha protézist vagy linert visel. Ez köszönhető lehet egyrészt a csonk idegi stimulálásának, másrészt annak, hogy a protézissel az agy úgy gondolhatja, hogy a testrész még a helyén van, és kap visszajelzést tőle.
• Fájdalomterápia: a fájdalomterapeuta olyan orvos, aki a fájdalomcsillapításra specializálódott. Kérje kezelőorvosa segítségét, hogy felvehesse a kapcsolatot egy szakemberrel. Fontos, hogy ne próbálja fájdalomcsillapítóval kezelni magát.

A csonk fájdalma és a fantomfájdalom különbözik egymástól, ezért eltérő a kezelési módjuk. A csonk fájdalmát például okozhatja a rosszul illeszkedő protézis is. Orvosi vizsgálatok segítenek tisztázni, hogy a hegszövettel van-e probléma, neurómák (idegdaganatok) alakultak-e ki a csonkon, esetleg nem elég vagy éppen túl sok a lágyszövet a csonkon. A fájdalom ezen okai hosszú távon kiküszöbölhetők a protézis részegységeinek cseréjével vagy módosításával, vagy esetleg egy újabb sebészeti beavatkozással.

Műtét után nehéz hozzászokni, hogy szinte mozdulatlanul kell feküdnie hosszú időn keresztül. Valószínűleg megerőltető lesz az is, hogy az ágyban a másik oldalára forduljon. A helyzetváltoztatás azért lényeges, hogy megtalálja a legkevésbé fájdalmas pozíciót, és megakadályozza a felfekvések kialakulását, ezért kérje az ápoló személyzet segítségét.
Fontos továbbá a csonk megfelelő pozicionálása is. Ha háton fekszik, nem szabad felpolcolni a csonkot (pl. párnával). Ha kerekesszékben vagy az ágyon ül, nem szabad lelógatni a csonkot, ugyanis ezek a káros pozíciók csökkenthetik a csonk mozgékonyságát – a csökkent mozgástartománynak pedig az lesz a következménye, hogy később nem fogja tudni megfelelően használni a művégtagját. A csonk megfelelő pozicionálásával, az ízület kinyújtásával – amennyire csak lehetséges – megelőzhető az izmok rövidülése.

Kérdezze meg szakorvosát vagy gyógytornászát, milyen gyakorlatok a legmegfelelőbbek az Ön számára. A gyakorlatokat kisebb súlyokkal és terápiás gumiszalagokkal is végezheti, fekvő, ülő és álló helyzetben egyaránt. Ügyeljen arra, hogy a gyakorlatok során a csonkot is használja. Ezekkel a tornagyakorlatokkal megelőzhető, hogy az izmok és az ízületek merevvé váljanak.

Kis idő elteltével már a mobilizálást is gyakorolhatja. Először bizonyára nehéz lesz, hogy egyedül felüljön az ágyban és átüljön kerekesszékbe. De gyakorlással idővel elsajátítja mindezt. Gyógytornásza ezzel kapcsolatban is részletes útmutatást tud nyújtani. Gyakran vannak az ágyon olyan hevederek és kapaszkodók, amelyek a segítségére lehetnek. Nemsokára arra is képes lesz, hogy felálljon. Eleinte valószínűleg úgy érzi, hogy bizonytalan az egyensúlya, mert hiányzik az amputált végtag súlyából fakadó megszokott egyensúly. A lábamputáció után kezdetben járókeret vagy más járássegítő eszköz sokat segíthet az egyensúlyát megtartásában.

Az amputáció szintje meghatározza, milyen részegységek szükségesek a megfelelő protézis felépítéséhez. A protézis pótolja a hiányzó végtagot és annak funkcióit, például a lábat, a térdet vagy a csípőízületet, és ennek megfelelő protetikai komponensekből áll. A csonkot a protézistokba illesztik, hozzákapcsolva a protézist a páciens testéhez. A protézis fő komponenseit csatlakozóelemek, adapterek kötik össze. Ezekkel lehet például egyedileg beállítani a protézis magasságát, és néhány esetben többlet-, vagy további funkciókat is betöltenek.
Ortopédiai műszerészével együtt választja ki a protézis részegységeit, az egyedi igények alapján. Ha többszöri próba után sikerül megtalálni a megfelelő komfortot a tokon belül, összeépítik a tokot és a fő komponenseket. Az ortopédiai műszerész az egyedi méretek alapján és a protézis felépítésének szabályai alapján beállítja a protézist. Amint elkészül, többszöri próbára kerül sor. Az ortopédiai műszerész objektív orvostechnikai mérőeszközök segítségével ellenőrzi a protézis beállításait statikusan és dinamikusan, (ilyen például a L.A.S.A.R. Posture), a lehető legjobb használat érdekében. Ezután megteheti az első lépéseket az új protézissel.

Az Ottobock magyarországi központjában (1135 Bp., Tatai u. 74.) a páciensek a mozgásszervi rehabilitáció és a protézis ellátás valamennyi szakaszát elérik és egy helyen elintézhetik (szakorvosi rendelés, gyógytorna foglalkozás, protézis készítés, adminisztráció és finanszírozási kérdések megbeszélése). Azon pácienseknek, akik nálunk rendelik meg protézisüket ingyenes tesztelési lehetőséget kínálunk, melynek során lehetőség nyílik kipróbálni a karbon protézislábak, mechanikus/mikroprocesszor vezérelt térdízületek széles választékát és ezek kombinációját.